Számomra februárban kezdődött az aktív sportolás, amit közel fél év kihagyás előzött meg egy sérülésből adódóan, ami a futáshoz való kedvemet is erősen megszegte. Maga a kellemetlenség 3-4 hét alatt elmúlt, viszont nagyon zavart, hogy belecsúsztam. A mentális lábadozási időt arra fordítottam, hogy kiderítsem a okát, és miket változtassak, hogy a továbbiakban elkerüljek ilyesmiket.

Az első futóverseny Pilisszentkereszten zajlott, 15km terepen. Gyönyörű táj és környezet, gyalázatos kondícionális állapot, indításnak azért megfelelt. Innentől aposztofálom magam futónak, korábban mindennemű rendszerességet és céltudatosságot mellőzve csinálgattam ezt a tevékenységet.

Sokkol és egyben motivált az a tény, hogy Beda Szabolcs (szintén Vegán Warrior) több, mint fél órát vert rám egy ilyen rövid távon, még annak tudatában is, hogy tőlem 27 évvel több tapasztalata - és ki tudja hány kilométere - van a futásban.

El is kezdtem végre tematikusan felkészülni az év további versenyeire, valamint a fő versenyre október 26-án a Pilisben 31 km 1000+ szinttel - ez volt az a verseny 2018-ban, amit a fél éves kihagyás követett. Mindenképp szerettem volna jól megcsinálni.

Mielőtt ide eljutottam, sok utcai és néhány rövid terep futóversenyen vettem részt, ami mind a felkészülés részét képezte. Időközben sikerült beleszeretni a nyári éjszakai futásba, fantasztikus élmény!

Augusztusban a BUG Gellért-hegyi 21 km-es távja volt a legdurvább, irdatlan melegben zajlott, déli startolással. Kb 2 km-enként volt frissítőpont, mindannyiszor nyakon vágtam magam vízzel, hogy ne forrjak fel. A végére közel járt a dolog az eléhezéshez is.

Nagyon jó élmény még szeptemberről salgótarjáni barátaim rendezésében a Palóc Roham, ami ráadásul jótékonykodás is volt egyben. A pálya útvonala ott ment, ahol alsó iskoláskorom túrázásai, ez sok sok emléket előidézett, emiatt szinte az egészet vigyorogva futottam le - kivétel a szögesdrót alatt sárban kúszást, nem szeretem az ilyesmit.

Október környékére sikerült eljutni arra a szintre, amikor már ténylegesen érződött a befektetett munka eredménye. Olyannyira, hogy az ominózus versenyen az egy évvel korábbi eredményemet (4:47) sikerült majdnem egy teljes órával túlszárnyalnom (3:50), még egy velős pofára esés is belefért a mókába, meg egy két szerencsétlenkedésem - ízes, válogatott nógrádi anyázással kísérve a jelenségeket. De azért megvolt a boldogság. Ekkor még azt gondoltam ez az év versenye.

Időközben a netem elémcsúszott még egy kihívás, egy másik harmincegyes ezerplusszos játék november 30án, a Lipót Trail. Sokat vacilláltam rajta, hogy kell e ez még idénre, de aztán csak nem fértem a bugyimba, rajthoz álltam. 3:10 és a pálya is egy álom.

Ezen a versenyen sikerült elkövetni az egyik legamatőrebb hibát, nevezetesen a frissítést. Futótáska nem lévén kézben vittem a vizet egy kulacsban, de annyira nem volt konfortos, hogy kb 1 km után megváltam tőle, gondoltam majd a frissítőponton iszok eleget. Végül is ittam eleget ahhoz, hogy kibírjam - összesen talán 1,5dl-t! Olyan rohadt hideg volt a víz a frissítőponton, hogy egyszerűen szétfagyasztotta a torkomat. A szerencsém szerintem az volt, hogy a házilag csinált „energiazselém“ tartalmazott kb fél liternyi vizet, ez mentett meg a komolyabb dehidratációtól. A lelkesedés, hogy megcsinálom, felül tudja írni az ésszerűséget - úgy gondolom ez sokaknak ismerős, a többiek felé pedig tanulságos. A „jutalom“ nem maradt el, 4 hét fájdalom az elülső kereszt szalagnál valamint a minden lépésnél jelentkező idegimpulzus égette belém, hogy az ilyesmire jobb odafigyelni és alaposabban felkészülni.

Ami a felkészülést és az elképzelések megvalósulását illeti nagyon fullos évet tudhatok magamnak, hiszen sikerült eljutni szinte minden tervezett versenyre, futótechnikám is fejlődött, akárcsak a keringési rendszerem. A magánélettel, az edésekkel (edzéseket vezetek esténként), a munkahelyi kötelezettségekkel is sikerült összehangolni, hogy kedvemre futkorászhassak, mellette sikeresen megtartottam a korábban összeedzett erőnlétemet.

2020-as tervek

Kipróbálok néhány számomra új versenyt - pl Kékes Csúcsfutás, SzentLászló Trail.

A legfőbb kihívásnak viszont a hosszútávos triatlon ígérkezik, lévén ez lesz az első alkalom, hogy ilyen megmérettetésen veszek részt, ehhez persze még kell a csillagok együttállása is.

Mindezeket továbbra is kizárólagosan növényi étrendre alapozva, amit egyébként áldásként könyvelek el az életemben.