Az elmúlt években szinte havi rendszerességgel jártam versenyezni, edzésterveket írogattam magamnak, próbáltam több kevesebb sikerrel formát időzíteni, volt éves célversenyem… idén ez a komoly rutin megszakadt. Lelkileg arra volt szükségem, hogy az általános edzettségi szintemet, fizikális terhelhetőségemet, táplálkozásomat… stabilnak érezzem. Ezt a kimondatlan es csak tudattalanul követett célt sikerült abszolválnom.
Hála a változatosan alakított edzéseknek (heti rendszerességgel terep, pálya, aszfalt és szintezés) és a vegán táplálkozásnak az idei évem legnagyobb büszkesége a korábban soha nem produkált, makulátlan laboreredmény :D Éreztem én, hogy 60-70km-es távok a komfortzónámban vannak és képes vagyok flowban (emésztési nehézségek, izomgörcsök, kimerülés, holtpont.. és társaik nélkül) lefutni, de nagyon jót tett a vegán önbizalmamnak, hogy papíron is bizonyítást nyert mindez.
A Piros 65 volt idén az egyetlen "hivatalos esemény", ahol futókét mutatkoztam, egyéb hosszabb futásaimon csak a hirtelen elhatározás vezérelt.
Két eseményen vállaltam nyilvános vegánkodást :-) A Napfényes Fesztiválon és a VIII. Vegan Food Festen egy-egy kerekasztal-beszélgetésben vettem részt általam példaképként tisztelt vegán sportolókkal.
Idei sportos sikeremként tartom számon a Csúcsélmény nevű csoportom megalakulását, ahova erdei élményekre vágyó tagokat várok nagy szeretettel és havi rendszerességgel szervezek nekik futós-túrázós eseményeket :-)
Régóta vágyom már egy hosszabb alpesi futásra, úgy tűnik, hogy ez az álmom 2020-ban valóra válhat - tirolban készülök rajthoz állni a születésnapomon :-)
